A tudomány szabadsága nem azonos az ellenőrizhetetlenséggel, az autonómia nem azonos a közpénz feletti korlátlan rendelkezéssel, és a kiválóság támogatása nem azonos egy párhuzamos intézményrendszer felépítésével, ezért kell az Élvonal Alapítvánnyal kötött többéves finanszírozási szerződést felmondani - írta a tudományos és technológiai miniszter szombaton Facebook-oldalán.

Tanács Zoltán leszögezte, a miniszterelnök bejelentésével összhangban a kormány fel fogja mondani a Krausz Ferenc nevével fémjelzett Élvonal Csúcskutatási és Tehetséggondozó Alapítvánnyal a választások előtt megkötött, többéves közfeladat-finanszírozási szerződést, amelynek összege 261,7 milliárd forint.

Azt írta, hogy a magyar tudomány, kutatás-fejlesztés, innováció és tehetséggondozás az elmúlt években nem kapta meg azt a figyelmet, megbecsülést és kiszámítható támogatást, amely egy sikeres, versenyképes országhoz szükséges. Magyarország K+F-ráfordítása GDP-arányosan ma körülbelül 1,3 százalék, miközben az uniós átlag 2 százalék felett, az európai élvonal pedig 3 százalék körül van.

A következő kormányzati ciklus egyik legfontosabb tudománypolitikai vállalása az lesz, hogy a magyar kutatás-fejlesztésre fordított forrásokat fokozatosan, kiszámíthatóan és érdemben növeljék. A cél, hogy a ciklus végére Magyarország érje el a GDP 2 százalékát K+F-ráfordításban, a következő 8-10 évben pedig közelítsen a 3 százalékos szinthez
- tette hozzá.

A miniszter szerint az Élvonal Alapítvány ügye nem arról szól, hogy szükség van-e csúcskutatásra, és hogy Magyarországra kell-e vonzani kiemelkedő kutatókat. A miniszter mindkettőre igennel válaszolt.

A kérdés az, hogy elfogadható-e, hogy egy választások előtt megkötött, hosszú évekre szóló szerződéssel több százmilliárd forintnyi közpénzt egy kekva-modellre épülő, szűk döntéshozói kör által irányított alapítványhoz szervezzenek ki úgy, hogy kormányzatnak később alig maradjon valódi rálátása a pénz felhasználására, és a meglévő kutatási, tehetséggondozási és innovációs ökosztisztémával párhuzamos rendszereket alakítunk ki. Erre a válasz: nem - húzta alá.

"Az Élvonal Alapítvány számára a 2026-2031 közötti időszakra 261,7 milliárd forintos támogatási keretet irányoztak elő és rögzítettek egy meglehetősen jól körülbástyázott szerződésben. Ez évente átlagosan körülbelül 40-50 milliárd forintos közpénzmozgást jelent. Ennek jelentőségét akkor értjük meg igazán, ha mellétesszük: ez az összeg a hazai K+F-re fordított állami forrásoknak nagyságrendileg akár az egyötödét is kiteheti. Vagyis nem egy kisebb szakmai programról beszélünk, hanem a magyar tudományfinanszírozás egészét befolyásoló döntésről"
- fogalmazott.

Úgy folytatta, az Élvonal Alapítványtól a szerződés alapján nem pusztán kutatási támogatások kiosztását várják.

A célok között szerepel 75 tudásközpont, illetve kutatócsoport felépítése 2031-ig, 55 ezer diák bevonása tehetséggondozási programokba, 60 know-how, 15 nemzetközi szabadalmi bejelentés és 15 spin-off vállalkozás létrehozása, valamint egy új Élvonal Központ felépítése Budapesten. Ez már egy alternatív tudománypolitikai és innovációs infrastruktúra közpénzből történő felépítése.

A probléma Tanács Zoltán szerint az, hogy az egész konstrukció egy olyan logikára épül, mint a magyar felsőoktatás kekva-modellje: közvagyon és közfeladat kiszervezése alapítványi formába, hosszú távú szerződésekkel, erős politikai időzítéssel, korlátozott demokratikus kontrollal.
Kifejtette, a magyar tudomány jövőjét nem lehet ilyen konstrukciókra építeni, különösen akkor nem, amikor a kutatói világ éppen kiszámíthatóságra, bizalomra, átláthatóságra és egységes tudománypolitikai stratégiára vár.

Ma Magyarországon a kutatók jelentős része alacsony bérrel, bizonytalan pályaképpel, kiszámíthatatlan pályázati környezettel és nemzetközi összehasonlításban gyenge intézményi támogatással dolgozik. A fiatal kutatók számára sokszor nem az a kérdés, hogy melyik magyar intézetben vagy egyetemen folytassák a munkát, hanem az, hogy érdemes-e egyáltalán itthon maradniuk. Ez a valódi nemzeti kérdés.
A helyes út ezért nem az Élvonal Alapítvány szerződésének fenntartása, hanem egy új, átlátható, egységes és szakmailag megalapozott tudománypolitikai fordulat.

Több pénzt kell fordítani a magyar tudományra, de nem zárt alapítványi struktúrákba kell kiszervezni a forrásokat, hanem átlátható, versenyalapú, szakmailag ellenőrizhető rendszeren keresztül kell eljuttatni azokat a kutatókhoz, az egyetemekhez, az MTA-hoz, a kutatóintézetekhez és a fiatal tehetségekhez - hangsúlyozta a miniszter.

Úgy vélte, a tehetséggondozást nem egyetlen kiváltságos alapítvány feladatává kell tenni, hanem országos rendszerré kell szervezni.
A kutatói életpályát tisztességes bérekkel, kiszámítható előmenetellel, nemzetközileg versenyképes pályázati lehetőségekkel és politikai beavatkozástól mentes szakmai értékeléssel kell vonzóvá tenni.

Egy demokratikus államban a tudományos kiválóság sem jelenthet felhatalmazást arra, hogy több százmilliárd forintnyi közpénz felhasználása tartósan kikerüljön az átlátható közpolitikai irányítás és elszámoltathatóság keretei közül.

Kiemelte,

egy új, sokkal ambiciózusabb tudománypolitikai programot elindítani, amely több pénzt ad a tudománynak, több szabadságot a kutatóknak, nagyobb átláthatóságot a közpénzeknél, és egységes, nemzeti tudománypolitikai keretet teremt Magyarország jövője érdekében.
Közölte azt is, hogy a héten megkezdte a hazai tudomány jövőjével kapcsolatos egyeztetéseket, először Pósfai Mihállyal, az MTA hamarosan hivatalba lépő új elnökével egyeztetett.

A jövő héten a kutatóhálózat főigazgatóival és a tudományos érdekképviseleti szervekkel folytatja az egyeztetést, és a közeljövőben az Élvonal Alapítvány képviselőivel is tervezi a találkozást.