A tájékoztatás szerint késő ősszel és télen rendszeresen érkeznek aggódó bejelentések itthon maradt fehér gólyákról. Magyarországon 2004/2005 tele előtt csak elvétve fordultak elő ilyen esetek, azóta viszont minden télen itthon marad néhány példány.

Ezek a madarak nem betegek vagy sérültek, a természetes alkalmazkodási viselkedés részeként maradnak itthon a vonulás helyett, amelyhez a klímaváltozásnak is köze lehet. Ez a tendencia figyelhető meg többek között a hasonló táplálkozású kócsagok és gémek, továbbá a ragadozó barna rétihéja esetében is.

Az itthon maradó fehér gólyák nem szorulnak emberi segítségre, etetésre, befogásuk amúgy sem lehetséges, meleg helyen történő átteleltetésük felesleges
- hívták fel a figyelmet.

A viselkedés magyarázata az lehet, hogy az itthon maradó példányok kevésbé érzik kockázatosnak az itthon maradást, mint az oda-vissza akár 18 ezer kilométeres, hosszú távú vonulást.

Ezt segíti, hogy a rendkívül változatos táplálkozású gólyák probléma nélkül tudnak téli álmot nem alvó egerekre, pockokra vadászni a többnyire hómentes gyepeken, szántókon. Ha pedig nem találnának táplálékot, fél-egy napos repüléssel meleg, mediterrán területekre tudnak húzódni.

Az itthon maradó fehér gólyák között egyre több lehet a "veterán", azaz az olyan madár, amely sikeresen túlélt legalább egy áttelelést. Ez azért fontos, mert így az egyre finomodó túlélési stratégia birtokában vághatnak bele a következő áttelelési "kalandba".
A közlemény szerint az áttelelő gólyák egészségi állapotáról a legegyértelműbb visszajelzést a röpképesség vagy ennek hiánya ad. Ha napokon keresztül olyan helyen látunk gólyát földön ülni, ahol nincs számára táplálék, és akkor sem repül fel, amikor lassan felé sétálunk, a területileg illetékes nemzeti park őrszolgálatát lehet értesíteni.